A Deponia egy klasszikus kalandjáték, amelyet a német Daedalic Entertainment stúdió fejlesztett. A játék 2012 januárjában jelent meg, de csak német nyelven. Később megjelent a Steamen, így a hazai közönség is értékelhette a projektet oroszul. Igaz, teljes lokalizáció nem történt, csupán feliratokat adtak hozzá.
A játék cselekménye egy szeméttel teli, koszos és nem túl szép bolygón, Deponián zajlik. A megállíthatatlan iparosítás gyakorlatilag megsemmisítette a növényzetet, szennyezte a tengereket és a levegőt. Valójában Deponia teljes mértékben nevezhető szemétbolygónak vagy szemétlerakónak, ahogy csak tetszik. Ilyen körülmények között él egy Rufusz nevű srác, aki utálja az életmódját, az otthonát, a szomszédait és az egész Deponiát. Az utálata minden környezete iránt olyan erős, hogy csupán azon dolgozik, hogy minden lehetséges módon megszökhessen a bolygóról. Fő célja a felhők fölött lebegő gyönyörű Elysium város elérése, de odajutni nem olyan egyszerű. A Deponia egyszerű lakói számára a felé vezető út zárva áll, és Rufusz, aki ezt tökéletesen tudja, újra és újra zseniális (szerinte) tervekkel próbálja megvalósítani titkos álmát. Ennek megfelelően minden alkalommal kudarcot vall. Itt érdemes megjegyezni, hogy Rufusz egy eléggé ügyetlen srác, ráadásul egy tehetetlen, rendre elpuhult, reménytelen lusta. Valóban egy igazi komikus figura, akit a fejlesztők a helyi bolond előkelőségévé emeltek.
Egy újabb menekülési kísérlet közben Rufusz megmenti Goalt, egy lányt, aki később kiderül, hogy Elysium lakója. Rufusz üzleti érzéke azonnal megszületik, hogy miként juthat be a repülő városba a legkedvezőbb eséllyel - csak annyira van szükség, hogy a gyönyörű Goalt használja belépőjegyként. Íme, megmentettem a vörös hajú szegény lány életét a szemét és rozsda közepén, vigyetek fel! De a szegény Rufusz még csak nem is sejti, milyen kalandok várnak rá. Nem, ezek nem félelmetesek vagy borzalmasak, de tökéletesen passzolnak az elbukott Rufuszhoz.
A Deponia elsősorban azért figyelemreméltó, mert nagyon szép. A játék élénk színekkel, kellemes grafikával, minőségi kidolgozással és élő animációval rendelkezik, és már ezért is dicséret illeti a Daedalic Entertainment fejlesztőit. A történet szempontjából is minden csodaszép - a játékosok váratlan (és jellemzően vicces) fordulatokra számíthatnak a narratívában, lebilincselő párbeszédekre és sok-sok humorra. Egyébként a Deponia teljes mértékben követi a régi jó kalandjátékok klasszikus kánonjait. A játékosnak különböző tárgyakat kell gyűjtenie, fel kell használnia azokat a megfelelő helyeken, és össze kell illesztenie a dolgokat, ha a helyzet megköveteli. A Deponiában vannak mini-játékok is, de ezek teljesítése nem kötelező.
A Daedalic Entertainment projektje minden szempontból jó, bármennyire is nézzük, bár a Deponiával kapcsolatban van néhány apró kifogás. Például egyes pillanatokban nagyon nehéz megérteni, mit is kell tennie a játékosnak ahhoz, hogy továbbhaladjon a történetben. Ekkor az ember a tapogatózás módszeréhez folyamodik, és közben elfelejti, hogy logikusan kellene gondolkodnia. Megemlítendő, hogy a játék befejezése után van némi megmagyarázatlanság, de ezt könnyen megérthetjük - a Daedalic Entertainment eredetileg trilógia létrehozására orientálódott.