Építettünk, építettünk, és végre megépítettük - a gyár sikerült!
A várostervezési stratégiák füstölgő fekete gyárakkal körülveszik a környezeti kérdéseket (példa - [SimCity 3000](/games?search=SimCity 3000)). Talán ezért tetszik nekem a [Anno 2070](/games?search=Anno 2070). A játékban van egy ökológiai frakció.
A középkori várostervezési stratégiákból hiányzik a mágikus varázslat. A fantázia különböző lehet, de gyakran túl progresszív, tehát taszító (sic!) ötletekkel bombáznak.
Brrr...
A poszt-apokaliptikus vagy cyberpunk világban ritkán vágyik az ember az életre, főleg mivel ezekben a környezetekben az átlagos emberek túlélik vagy borzalmas életet élnek a múlt relatív önmagához képest.
A homok-bronz gyár tetszik, legalábbis azért, mert a város képernyője nem mutatja a tudományos-technikai forradalmak borzalmait, a város nem néz ki ipari leviatánnak vagy a XX. századi urbanisták rémálmának (értem, miért tetszik sokaknak a játék különböző infrastruktúrájának stílusa, Workers & Resources: Soviet Republic, de elutasítom ezt a stílust - jobb a rétrofuturisztikus Szovjetunió az öreg jó [Red Alert 2](/games?search=Red Alert 2)).
Aranyos kis dínókat (plüssöket!) szeretnék megszorongatni! A tollas meditáló kígyók, Coatl, a város ékessége, a takshaként színpompás kígyók asztaldíszként is csodásak lennének szobrokként!
Most a „Hősök III” játékban több védikus karakter van - nemcsak Siva és Shakti, hanem Aджит (Аджита, अजित, ami azt jelenti, hogy „Legyőzhetetlen”, Vishnu 549. neve!) is, melléjük csatlakozott Jagannath (a Krishna népszerű neve). És ha visszatérnék a gyerekkoromban, biztosan akarnék műanyag robotokat-Dreadnoughtokat elemmel működő, világító szemekkel! A bérgyilkosok, Fejvadászok mintha csak most ugrottak volna ki a ünnepi dobozokból a gyerekek katonás, indiános, seriffes készletéből... csak a figurája a Fejvadásznak sokkal klasszabb, mint a többieké.
Bravo, HotA Crew!