Diablo - kultikus hack'n'slash játék, amelyet a Blizzard adott ki 1996. december 31-én. Kétségtelenül mérföldkő játék, amely hosszú évekre meghatározta a műfaj fejlődésének útját. A Diablo nem hivatalos kiegészítője a Hellfire, amelyet 1997-ben adott ki a Sierra Entertainment, és két hivatalos folytatással rendelkezik. A Diablo II 2000-ben jelent meg, míg a harmadik rész jelenleg belső bétatesztelés alatt áll.
A Diablo lehetőséget ad a játékosnak, hogy elmerüljön a sötét gótikus fantasy világában. A játék a nyugati Handuras királyságban játszódik, ahol sötét felhők gyülekeznek. A vihar epicentrumában áll egy kis város, Tristram. Szörnyű szörnyek és szörnyetegek árasztották el a városi székesegyház alagútjait, éjszaka a felszínre kerülve megölve a gyanútlan polgárokat. Sok lakó elhagyta Tristramot, és csupán néhány bátor (vagy őrült) tartja életben a város tüzét. Valaha igazságos királyuk megőrült, kedvenc fiuk eltűnt a székesegyház labirintusában, és az érsek valamiről hallgat. Eközben a székesegyház ablakain, amelyeknek alapja egy ősi kolostor romjai, egyre gyakrabban csillognak furcsa fények, és a hangok, amelyek onnan érkeznek, még azoknak is félelmet keltettek, akik mertek maradni. A kulcs a sötét alagutak közepén rejlik, ám nagyon kevesen merészkednek le oda. Neked kell kiderítened, mit rejtenek ezek a rémálmok, és eljutni a labirintus legalacsonyabb szintjére, hogy válaszokat találj a kérdéseidre...
A játékos a Diablo-t három egyedi karakter egyikével játszhat, akik a szerepjátékok standard archetipusainak megtestesítői: a Harcos, a Tolvaj és a Mágus. A Harcos, ahogy elvárható, a közelharc mestere, és jól bánik bármilyen közelharci fegyverrel, a rövid kardoktól a kétkezes csatákig. Ő jól tudja javítani a fegyvereket is. A Mágus, aki a Harcossal ellentétben nem ért a fegyverekhez, viszont jeles varázsló, és képes megsemmisíteni az ellenségeit háromféle varázslattal: mágikus, tűz és villamos varázslatok. Ezen kívül a Mágus képes újratölteni a pálcákat. A Tolvaj inkább távolról szeret harcolni, akárcsak a Mágus, ügyesen lövi őket íjjal. Emellett képes csapdákat hatástalanítani.
A karakterek fejlődésével tapasztalatot szereznek megölt szörnyek után, és szintet lépnek. Minden új szint után a hős statisztikai pontokat kap, amelyeket 4 paraméter között oszthat el: erő, mágia, ügyesség és életenergia. A hősök új varázslatokat sajátíthatnak el varázskönyvek olvasásával és tekercsek megtalálásával. Az alagútban és a kereskedők boltjaiban rengeteg különböző felszerelést találnak, amelyek segítségével még gyorsabban és hatékonyabban írtják a szörnyeket.
Bár a karakterek közötti különbségek nagyrészt mesterségesek voltak, és az egyéni fejlődés szinte nem létezett, a játékosok jól fogadták a játékot, nagyrészt a gazdag, dinamikus játékmenet miatt. A klasszikus RPG-ktől eltérően, ahol a hangsúly óriási részesedést kapott a dialógusokra és a hős karakterének fejlődésére, a Diablo esetében a harcokra és a karakter statisztikáinak javítására helyezik a fő hangsúlyt.
A Diablo játékmenete számos véletlenszerű generátort használ. Először is, az alagutak szintjei (kivéve a küldetéshelyszíneket) mindig újra generálódnak, így a játékos lényegében minden alkalommal új labirintust jár be. Ezt a játékmenet jellemzőt aktívan használták a folytatásokban, és ténylegesen a sorozat egyik védjegyévé vált. Másodszor, a játékos mindig más típusú szörnyekkel találkozik. A Diablo-ban körülbelül 20 féle szörny található, mindegyik 3-4 variációval rendelkezhet, nem számítva a különleges szörnyeket. Minden játékhoz véletlenszerűen válogatják a ellenfeleket a labirintus szintjét figyelembe véve. Harmadszor, minden egyes játéküléshez saját küldetéssorozat generálódik. A játékos számára elérhető 16 küldetésből csak 2 végső kötelező, a többi változó lehet. Végül, a játékban rengeteg különböző felszerelést és tárgyat lehetett találni, amelyek szintén teljesen véletlenszerűen estek ki különböző szörnyekből az elpusztításuk után, illetve ládákból/edényekből/pódiumokból.
Meg kell mondani, hogy a Blizzard nagyon jól megértette a játékos motivációját, és a játékosok, akik próbálták teljesíteni az összes küldetést és megszerezni az összes unikális felszerelést, hosszú ideig megszakíthatják a játékot, újra és újra végigjátszva. Ezt segítette a többjátékos mód is. A játékosok legfeljebb 4 fős csapatokba szerveződhettek, hogy közösen öljenek meg szörnyeket, játszva akár helyi hálózaton, akár a Battle.net speciális rendszerén keresztül.
A játék grafikai megjelenítése és zenei kísérete remekül megvalósította a sötét atmoszféra létrehozását egy olyan városban, amely a sötétség erői alatt áll. Minden 4 szinttípushoz saját zenei téma kapcsolódik, amely lehetővé teszi, hogy teljes mértékben belemerülj a játékba, és a korabeli kiváló grafika csak hangsúlyozza a Diablo erősségeit.
A játék azonnal elnyerte a felhasználók szimpátiáját, és milliós példányszámban terjedt el világszerte, magas értékeléseket kapva mind a kritikusoktól, mind a játékosoktól. Ezenkívül nagy számú klón megjelenését is kiváltotta, amelyek azonban nem tudták magasra emelni a Blizzard North csapata által felállított mércét.