“Dök-Dök-Dök” (vagy Knock-Knock) – egy számítógépes játék, amelyet a hazai Ice-pick Lodge stúdió fejlesztett, amely olyan projektekről ismert, mint a “Mor (Utopia)” és a “Turgor”. A játék műfaját nehéz meghatározni. Egyrészt kalandjáték, másrészt quest vagy arcade. Van, aki úgy véli, hogy a “Dök-Dök-Dök” műfaji hovatartozása lényegében hiányzik. De mi is ez akkor? Csak egy játék? Valószínűleg.
A projekt kezdete, ha hihetünk a hivatalos verziónak, akkor abból ered, hogy az Ice-pick Lodge fejlesztőinek furcsa levél érkezett, amelyben egy bizonyos projekt koncepciója volt leírva. A szöveges információ mellett egy archívum is érkezett, amely videó- és audiófelvételeket tartalmazott. Az “Jégcsákányosok” korábban is kaptak leveleket “zseniális” ötletekkel, de ez – a névtelenséget előnyben részesítő szerzőtől – különösen érdekes volt számukra. A levél valóban furcsa volt, sőt, a tartalma félelmetes volt. Az volt az érzésük, hogy az interneten levő emberrel valami történt, amire maga a szerző is figyelmeztette az Ice-pick Lodge képviselőit, hogy valami szörnyű vár rájuk, ha belevágnak a javasolt ötletek megvalósításába. A titokzatos feladó semmit sem kért cserébe az ötleteiért, kivéve egyet – azt kérte, hogy a fejlesztők használják fel a jövőbeli játékban (amelynek megjelenésében a szerző szinte biztos volt) az archívumban található összes anyagot, különben az Ice-pick Lodge összes erőfeszítése értelmetlenné válik. Ilyen misztifikációnak számít. Mi volt valójában, létezik-e a levél egyáltalán, vagy egyszerűen csak egy jól sikerült marketingfogás, amely a projekt iránti érdeklődést kívánta fenntartani – ezt nehéz megérteni. Csak az “Jégcsákányosokban” lehet bízni.
A “Dök-Dök-Dök” valóban furcsa játék, és nem is igazán fontos, ki a koncepció szerzője – a titokzatos feladó vagy az Ice-pick Lodge csapatának egy tagja, aki különösen bájos fantáziával rendelkezik. A “Dök-Dök-Dök” nem annyira ijesztő – a játékban szinte nincsenek az “édesen” szeretett jump scare-ek, amikor valami lény hirtelen megjelenik a képernyőn, hangosan kiáltva vagy visítva – de a megérthetetlen borzongás érzése azért jelen van, egy percig sem hagyva megnyugtatni az embert.
A “Dök-Dök-Dök” főszereplője a hobó néven ismert srác – furcsa frizurával, őrült szemekkel és egészségtelen bőrszínnel rendelkezik. Kengurucipőt visel, egy fokozatosan elkészült zakóhoz hasonlítva, a nyaka egy sállal van eltakarva, a lábán zöld papucsok vannak. Ahhoz, hogy ne tűnjön el, meg kell várnia a hajnalot, miközben lehetőség szerint elkerüli a Vendégekkel való találkozást – lények, akik be akarnak jutni a házba, és valami szörnyűt akarnak csinálni a Hobóval. Mi lehet az? Például megőrjíteni – a hős folyamatosan a valóság és az irreálitás határvonalán egyensúlyozik. Ahhoz, hogy ne veszítse el a lábát, a Hobónak bizonyos manipulációkat kell végrehajtania, miközben elkerüli a lényekkel való találkozást. Érdekes módon a tétlenség a “Dök-Dök-Dök”-ben néha még jobban jutalmazva van, mint a cselekvés – nehéz megmagyarázni, de így van. Az idő viszont telik. Az idő, bár barát, de ugyanakkor ellenség a “Dök-Dök-Dök”-ben. Nehéz magyarázni, de könnyebb megérteni, ha a saját bőrén megtapasztalja az Ice-pick Lodge furcsaságainak összes dolgát, akárcsak a csendes borzongás, amit közben tapasztalsz, miközben bejárja a ház csendes szobáit. Egyébként a házban való bóklászás nem a végső cél – a Hobó gyakran választja a saját erdőbe való kimenést, ahol a tudatalatti félelem érzete még inkább fokozódik.